Vadhattyúk A Vadhattyúk memoár és családtörténet, háromnemzedéknyi nagycsalád
históriája. A szerző nagyanyja életének elbeszélésével kezdi, aki egy kínai
hadúr ágyasa volt, majd egy bölcs és türelmes mandzsu orvoshoz ment feleségül;
anyja történetével folytatja, aki a hívő kommunisták generációjához tartozott, s
végigjárta a lelkesedés, a gyötrődés, majd a meggyötretés és a végső
kiábrándulás stációit. Férjével, a hajlíthatatlan kommunistával ellentétben ő
túléli azt a temérdek iszonyatot, amit a kínai szocializmus és a kulturális
forradalom még a pártelit tagjai számára is tartogatott. Az író pedig fiatal
leányként maga is megtapasztalja, mit jelent vörösgárdistaként felvonulni
Pekingben, mit bírálati gyűlés-en társainak céltáblája lenni, vagy mezítlábas
doktor-ként falura menni... Mao Ce-tungnak sikerült a valóságban túlszárnyalnia
Orwell fantáziáját: az a tömény borzalom, amit a kommunizmust a keleti
despotizmussal ötvöző Mao a föld lakosságának egynegyedére zúdított, páratlan a
történelemben. A világ egyik legrégebbi kultúrájának emlékeit majdnem teljesen
megsemmisítette, a hatalmas országot egyetlen összefüggő, sajátosan kínai
lágerré alakította. Arról a Kínáról, amely itt az olvasó elé tárul, még csak
sejtelme sem lehetett senki külföldinek, sem szorgalmas újságolvasónak, sem
másnak, de talán még a szakembernek is csak módjával. Chang könyve, mondhatni,
hosszan elnyújtott kiáltás, immár nem a mélységből, hanem a mélységről - a
vérrel festett írásjegyes, Maót dicsőítő vörösgárdista-zsebkendőről, a
gondolatellenőrzés legrafináltabb formáiról, s nemkülönben arról, hogy embernek
maradni és szeretni igenis lehetséges a pokol legmélyebb bugyrában is!