A sekrestyés ?Ott a csatári hegy alatt, lenyúlva a Táborállástól egészen a
Cserhátig, Jutas herceg földje fölött szürkén, mint a buckás földre terített
szűr, hevert a város, Veszprém. Tulipános hímet csak a vár varrt rá, a két
templomával meg a kanonokok tarkára festett, apró házaival. Ott sem mozdult
semmi, szinte látszott, hogy még az egész káptalan alszik, pedig a kanonokok már
csak tudnák ? és akkor ugyancsak talpon volnának ?, hogy az éjjel meghalt Olivér
úr. Nem lehet az, hogy a világ csak akkor dőljön össze, amikor mi magunk
meghalunk: ha nem is az egészében, de valami részében csak meg kell mozdulni
akkor is, amikor olyan nagy úr hunyja le a szemét, mint a rátoldi Olivér lovag.
Vagy a magunk halálával sem dől össze? Lőkös borzadva gondolt arra, hogy eljön a
nap, amikor neki is leesik az álla, s azért a Séd habja csakúgy szalad tovább,
mint addig, a malom pitléje nem hagyja egy percre sem abba a kotyogást, de még
csak egy pimpimpáré sárga szirma sem fordítja el tekintetét az ég felől a
földre, amelybe pedig őt, a kádártai molnárt eresztik alá. (Olivér lovag) ?Egyik
estén Machbet előadását nézte végig, és amikor hazajött, izgatottan mondta: ?
Abszurdum!... A kísértet nem elöl, hanem a kísértetlátó háta mögött bukkanik
föl, úgy, hogy az kénytelen nyugtalanul vissza-visszanézni! Kedves gondolata
lett ez, és ettől fogva terveket kovácsolt egy tanulmány megírására.
Tervezgetései közben aztán szívesen bolyongott a kísértetek csodavilágában. A
kísértetek pedig visszaadták a látogatást, kezdtek fel-felbukkanni mögötte úgy,
ahogy ő kívánta, és szegény Cholnoky Viktor kezdett vissza-visszanézdelni rájuk.
Látomásai közben ismét megjelent szomorú szemén a nedveskék fátyol, és ő pompás
szomorúsággal nézdelte a kísérteti vendégek ajándékait. Mert azok nem jöttek
üres kézzel: hoztak egy-egy olajfaágat a meghalt szerelmek temetőjéből, majd a
másikból, amelyben a mindenkorra elnémult kisdedek pihennek; néha elhozták
magukkal a kőbányai temetőből öreg Cholnoky Lászlót, az apát; volt, hogy az
egyik tréfás kísértet elhozta magával Tancred köpenyét vagy máskor a
tizennyolcadik században porrá vált noyoni franciskánus-gvárdián csuháját (...).
És a legszívesebb házigazda nem engedte el többet a vendégeit, visszahívogatta
őket magához, forró barátságot kötött velük. - Cholnoky László A furcsa magyar
novellahősöket teremtő és különös témájú tárcákat közreadó Cholnoky Viktor
(1868, Veszprém ? 1912, Budapest) pápai és veszprémi középiskoláskodás után
Győrben tanul jogot, de tanulmányait abbahagyva Veszprémben lesz újságíró, majd
1901-től a Pesti Napló segédszerkesztője. Élete végén megjelent két
elbeszéléskötete (Tammuz, Az alerion-madár vére), majd a halála után közvetlenül
kiadott elbeszélései (Néhusztán meséiből) és válogatott cikkei (Kaleidoszkóp)
révén vált megbecsült íróvá. Népes rokonságában számos jelentős alkotó
található, köztük öccsei: a geográfus Jenő és az író László. Hármójuk
munkásságából ismerhető meg leginkább a 19?20. század fordulójának Veszprémje és
balatoni világa.