Csernobili ima Halál rejtőzött mindenütt, de ez valamilyen más halál volt. Új
maszkokat viselt, korábban ismeretlen külsőt öltött. Mi ez - a múlt vagy a jövő?
1986. április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb
atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ
napokig szinte semmit sem tudott róla... A Nobel-díjas fehérorosz írónő két
évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a
katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat
végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az
oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti
Atlantisszá vált Poléziában éltek - aztán bedeszkázták a kútjukat, és
kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint
egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet
virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára
Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és
azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják
érte. Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet,
nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós
nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a
szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt
a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot
borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a
nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más,
maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban
élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az
afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte.
Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését
jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű
bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most
indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek
a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a
természet. Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És
Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott
jelekből. Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.