Petőfi Sándor a János vitéz írásakor huszonegy esztendős volt: néhány évvel túl
a késői gyerekkoron, nemrég még az iskolapadot koptatta. Az ifjúkor végén, a
férfikor küszöbén már országosan ismert költőként mesealakot formált,
mesefigurákat teremtett. Úgy, hogy a szereplők egy része hús-vér ember, csak
éppen csodás események részeseivé válnak. Petőfi a János vitéz születésekor egy
újságnál dolgozott, mint szerkesztő, az írásaiból élt. Lakása nem volt, az újság
főszerkesztője, egyben barátja fogadta be az egyik kicsiny szobába. A mindig
mozgékony, estéit inkább társaságban töltő Petőfi 1844 novemberében nemigen
mozdult ki otthonról, ahogy barátja az utókornak megörökítette jól befűtötte
szobáját, pongyolára levetkőzött, rá-rágyújtott hosszúszárú pipájára, s egész
füstfelhőt csinált maga körül, s olykor egyet kortyantva a hevítő piros borból,
nyugtalanul járt fel s alá; mint egy oroszlán egy szűk kalitban. Így, ilyen
békés körülmények között íródott a magyar irodalom egyik legszebb költeménye, az
alkotó, Petőfi nyugtalansága viszont érthető: micsoda alakokat, embereket és
állatokat, micsoda tájakat idézett meg lelkéből. Micsoda világot teremtett
fantáziája. Kevesen tudják, hogy a János vitéz két részben készült el. Először
odáig, hogy a hős a francia királyi udvarból hazaérkezett a szomorú valóságra. A
költő fölolvasta barátainak, aztán újra nekigyürkőzött az írásnak: János vitézt
a földi megpróbáltatások után a mesék megpróbáltatásai közé viszi. Néhány hét
alatt teljes az egész mű, az irodalmi élet és az olvasók elragadtatására. Ez a
gyönyörű elbeszélő költemény olyan, mintha népmese lenne, csak éppen versben
előadva. A falusi élet rajza, a mesék birodalma vissza-visszaköszön
emlékeinkből, olvasmányainkból. Petőfi János vitéz és Iluska sorsán keresztül
igazságot is szolgáltat. Azt, amit minden sorával, minden művével akart a
szabadságharc költője. A magyar nép vágyát is megfogalmazta a költő. Majd száz
évvel később egy másik magyar író, Szerb Antal mondta: a János vitéz az, amit az
ember szeretne odaajándékozni külföldi ismerőseinek, hogy megérezzék a magyar
népjelleg melegségét, humorát, semmihez sem fogható báját, hogy megérezzék a
magyar szív verését. Ebben a műben csodálatosan együtt van a magyar föld
valósága és a magyar lélek álma. Kaiser László