Reklámország peremén Domokos Gábor a harmincas évei közepén jár, eddig két
prózai kötet, számos televíziós és filmforgatókönyv szerzője. A reklámszövegírás
terén is jeleskedik. A Reklámország peremén tagadhatatlanul önéletrajzi ihletésű
könyv, amelyben az író izgalmas és sziporkázóan szellemes portrét rajzol
generációjának - az első magyar yuppie-nemzedéknek - tagjairól. Az egyes szám
második személyben fogalmazott mű reklámszlogen-gyártó főhőse kívülről, mintegy
felettes énje pozíciójából ostorozza önmagát és kortársait, alapvető lúzerségük
miatt. (Amit persze mi, ,,öregek, egészen másképp látunk. Pontosabban, láttunk
eddig.) Emberünk szűk, de irigylésre méltóan összetartó baráti körrel és
harmonikus családi háttérrel rendelkezik. Látszólag semmi baj vele, és mégis.
Néha kicsit rosszul érzi magát a bőrében, akárcsak a barátai. Talán az zavarja
(őket), hogy túl könnyen pottyannak az ölébe (ölükbe) a dolgok. A többiek sorra
el is ,,hullanak mellette, megkötik kompromisszumaikat, föladják álmaikat, vagy
ami még tragikusabb, sőt életveszélyes: képtelenek megalkudni a realitásokkal. Ő
viszont ezerrel hajszolja az ,,igazit: nőt, bulit, életcélt. Iszik, dohányzik,
szív, csajozik (mindezt módjával és a leszokás feltett szándékával), több
egyetemen bepróbálkozik (némelyiken a diplomáig is eljut), állandó időzavarral
küzd és folyton ,,görcsöl, mert képtelen megfelelni szülei (önmaga, barátnője)
elvárásainak. Mindig a könnyebbik megoldást választja, még akkor is, ha ez a
nehezebb. Általában rosszul tűri a konfliktushelyzeteket és a kudarcokat, amire
megvan az ideológiája: császárral született, így már a kezdeti gyötrelmeket is
megspórolta neki a sors (az orvos szikéje). Feltett szándéka, hogy megtalálja
azt a keskeny mezsgyét, amelyen elegyensúlyozhat a happy end felé. A könyv végén
a meccs döntetlenre áll. Domokos Gábor a felnőtté válás kalandregényének 21.
századi prototípusát alkotta meg, méghozzá bravúrosan. Egyetlen szavát se lehet
komolyan venni, mégis minden szava igaz. Százszázalékosan a mában él (szerző és
főhős egyaránt), hasonlatait, metaforáit a televíziós tömegkultúra (főleg a
reklámok és a sorozatok) világából veszi. Szinte szégyenkezve, lopva adagolja
nekünk a bölcsességet, műveltséget, morált. Látszólag mindig a felszínen marad,
egy-egy oldalvágással darabidőnként mégis telibe talál. A számtalan tanulságos
és mulatságos epizódot felsorakoztató, a katartikus felhangokat se nélkülöző
Reklámország elsősorban kivételesen frappáns és ,,korszerű nyelvezete, sodró
stílusa jóvoltából kecsegtet azzal a reménnyel, hogy társaságban sűrűn idézhető
kultuszkönyvvé válik. Könnyű és finom.