Kun László, a kétszívű - Első kötet - Hiénák a trón körül IV. (Kun) László
király a magyar történelem egyik legvitatottabb alakja, aki már élete első
évtizedében szörnyű eseményeket élt át. Apja a nagyapjával hadakozott, s az
országban, mely fortyogó katlanhoz hasonlított, hol itt, hol ott lobbantak fel
tűzfészkek. Anyja kun volt, abból a népből származott, amelyet egyszerre
átkoztak és áldottak a magyar urak és uralkodók. László kun nyelven kezdett
beszélni, kun nők dajkálták, és kunok között cseperedett fel. Apja, V. István
király halála után meg kellett ismernie, mit is jelent bábnak lenni az
oligarchák kezében, akik közül az egyik leghatalmasabb talán épp az anyja
tudtával ejtette túszul. Azután elérkezett az idő, amikor önmagát nagykorúvá
nyilvánítva elhatározta, hogy változtat az eddigieken, és kezébe veszi az ország
irányítását. De kik és miért gátolták ebben? És ő maga miben hibázott? Mely
érdekek mentén fogták pártját a nagyurak, és attól kezdve valóban az
történhetett-e, amit László akart? Vajon miért nem tudott nemet mondani a
követelőző oligarcháknak? Vagy nem is akart? Ki befolyásolta ebben? A családja?
Özvegy édesanyja? Vagy nővére, aki ugyan apáca volt, de nem titkolta, hogy
közben világi életet él? Esetleg a kunok, akik vérükből valónak tartották, de
akik nem bizonyultak szalonképesnek az akkori magyar társadalom és a keresztény
egyház számára? Ma már sok minden az idők homályába vész, és hiteles,
részrehajlás nélküli krónika nem maradt fenn. A regény megkísérli, hogy a
korabeli politikai viszonyok átfogó elemzésével választ adjon ezekre a
kérdésekre.