Nem hinném, hogy bármiféle különleges képességeim lennének. Semmit sem várok el
a munkámért cserébe. Ez az Ő munkája. Én csupán egy aprócska ceruza vagyok a
kezében. Ő gondolkodik. Ő ír. Ez nem a ceruza érdeme. A ceruza mindössze
rendelkezésre áll, hogy használhassák. Sokkal többet kapunk a szegényektől, mint
amennyit mi adunk nekik. Rendkívül erős emberek, akik nap nap után étel nélkül
élnek, de mégsem átkozódnak, vagy panaszkodnak. Nem kell szánnunk és sajnálnunk
őket. Oly sok mindent tanulhatnánk tőlük. Fel kell tennünk a kérdést: Valóban
megtapasztaltam már a szeretet örömét? Az igazi szeretet fáj és éget, de mégis
örömmel tölt el. Épp ezért kell imáinkban fohászkodnunk, hogy legyen merszünk
szeretni. Ha újrakezdhetném az egészet, mindent ugyanígy tennék. Számtalan
emberi gyengeséggel és gyarlósággal találkoztam, s mind a mai napig egyre
újabbakkal találkozom. De hasznot kell kovácsolnunk belőlük. Alázatos szívvel,
Krisztusért kell munkálkodnunk, Krisztus alázatosságával. Átjár minket, hogy mi
legyünk az Ő szeretete és irgalmassága, az összes hibánk és gyarlóságunk
ellenére.