Művészkedő magyar pásztorok A magyar pásztorművészet a magyar népművészet
terebélyes fájának egyik ága. Fogalma alá szoktunk sorolni minden tárgyat,
amelyet gulyás, csikós, juhász, kanász, tehát a magyar pásztorság eleje,
főképpen a maga használatára fából, csontból, ökörnek, kosnak szarvából,
kobaktöknek terméséből és állati bőrből, tehát a leginkább kezeügyébe eső
nyersanyagokból olyan módon készít el, hogy az a tárgy gyakorlati célt is
szolgáljon, lelki gyönyörűséget is nyújtson. A magyar pásztor a maga
használatára elsősorban olyan tárgyakat készít, amelyek hivatásának teljesítése
közben legfőbb segítőeszközei. Ezek: a bot (bunkó, binkó, furkó), az ostor
(karikás, korbács), a kampó (gamó, kamó), a balta (balaska, fejsze). A bottal
hajt, az ostorral terel, a kampóval kifog, a baltával leüt. A bot, az ostor, meg
a balta gulyásnak is, csikósnak is, kanásznak is egyaránt kiváltságos szerszáma
? mondhatni: címere.