Felnőttekhez felnövő iskola? A gazdaságilag fejlett társadalmak az egész életen
át tartó tanulás paradigmáját mára elfogadni látszanak. Egyre határozottabban
körvonalazódó jövőkép a tanuló társadalomé, mely alapjának tekinti az
életkortól, lakóhelytől, iskolázottságtól független felnőttkori tanulást. Ha
valóban minden életkori csoport számára hozzáférhető tanulási lehetőségekről
beszélünk, akkor elhanyagolhatatlan mindennek tudományos-szakmai háttere is. Ma
már túlhaladott az a felfogás, mi szerint az iskola (a gyermek- és ifjúkor) a
felkészülés időszaka, melyet a munkatevékenység mint a hasznosítás időszaka
(felnőttkor) követ. A technikai fejlődés életünk során számos tanulási
folyamatot generál, melyeknek természetesen csak töredéke kapcsolható
iskolapadhoz. Ha elfogadjuk, hogy a tanulás nem fejeződik be gyermekkorban,
hanem felnőtt, sőt időskorban is folytatódik, akkor el kell fogadnunk azt is,
hogy a nevelés tudománya is több területre oszlik: a pedagógia a gyermekek
nevelésének elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik, az andragógia a
felnőttoktatás, a gerontológia (gerontokrácia) pedig az idős oktatás tudománya.
Kötetünk az iskolarendszerű felnőttoktatás sajátos világával foglalkozik, és
célja, hogy megismertesse az olvasót a felnőttek iskolarendszerének sajátos
világával, aktuális társadalmi kérdéseivel. Bár kitekintünk az iskolarendszer
mindhárom szintjére, elsősorban az alapfokú iskolarendszerű felnőttoktatás
helyzetét és problémáit tárgyaljuk részletesen, hogy felhívjuk a figyelmet a
fentiekben vázolt problémákra..