Két kor, két életút Ezt az összeállítást a férjem iránt érzett tisztelet
kifejezésére és a Reitter família esetleg még élő vagy később születendő
leszármazottainak tájékoztatására szántam. Lehet, hogy a férjem minden
gondolatával nem értek egyet, de ezeket is szeretném közölni, hiszen ez is őrá
emlékeztet. Eredetileg a fájdalom feldolgozása, a túlélés, az élni akarás
vezetett oda, hogy elkezdtem leírni az érzéseimet, a gondolataimat. Nagyon nehéz
azzal a veszteséggel együtt élni, annak a harmóniának és szeretetnek a
hiányával, ami az életünket kísérte, és ami az élet egyik értelme, amiért
érdemes élni. Reitter Gitta