A lengyel doki menyegzőjének marokkói története abból a fajtából való, amely a
lehető legbohókásabban indul és a lehető legmeghatóbban ér véget. ?A vőlegény,
akit megint széles munkásvállak emeltek a magasba, felhajtotta fehér ? mostanra
már mindenféle foltoktól, zsírtól, fűtől, bortól szennyes és korántsem
makulátlan ? dzsellabája csuklyáját? ?, felhajtotta hát a csuklyát, amelyet a
fejére húztak, és meredten bámulni kezdte? hogy is mondjam? ? szemrevételezte a
nőt, teljes ámulatban. Dávija ugyanis szép volt, nagyon szép, az a fajta helyi
szépség, amely a berber és a Banú-Hilál-féle vér találkozásából születik.? ?Ez
csak mendemonda, főnök. És nincs semmi bizonyíték, hogy valóban gyilkosság
történt volna. Egy rézműves, egy bizonyos Dadúsi a Kennaria negyedben megkérte
az egyik szép lány kezét, és a család bele is egyezett a frigybe. Épp zajlottak
az esküvő előkészületei, amikor Muláj Mimún pasa sajnálatos módon kiszúrta
magának a nőt. A rézműves egyik napról a másikra eltűnt. Elment az egyik
megrendelőjéhez, és nem tért vissza. Soha többé nem látták. Így aztán a pasa
néhány hónap elteltével a szépséget is a feleségei között tudhatta. Nem sokkal
később aztán mégiscsak megtagadta, a dühödt család hatalmas szégyenére. Azt
beszélik, a pasa tüntette el a rézművest.? Fouad Laroui, az elbeszéléskötet
szerzője 2013-ban Goncourt-díjat kapott.