Iskola a határon Az ?író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató,
néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal,
ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A
Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról
szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban
történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk
is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen
társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és
nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki
vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti
őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül
lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek
ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma ? és a regény ennek a szimbólumnak
társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.