Az ember tragédiája Madách Imre (1823-1864) miként Az ember tragédiája Ádámja a
végső kérdésekre kereste a választ szenvedésekkel és méltánytalanságokkal teli,
tartalmas és mégis tékozló életében. Az ember tragédiája kérdései Madách
kérdései, amelyek nem érthetők teljesen a drámaköltő sorsa, sorsának mélypontjai
és magaslatai nélkül. A jogot végzett, művészi babérokra is törő, köznemesi
származású ifjú neveltetésének és nyilván habitusának megfelelően tenni kívánt
hazájáért. Ez számára - mint korából és korosztályából annyiaknak - nem kérdés,
evidencia volt! A magánéletében megélt megannyi keserűség, csalódás, lelki seb
mintha valami szent összeesküvéssel segítette volna, hogy egy tehetséges, a
mindenkori jobbért, igazért cselekvően tenni akaró férfi és írástudó nemzete
egyik legnagyobb alkotását létrehozza. Egyéni fájdalma és a haza fájdalma nélkül
a magyar irodalom talán legegyetemesebb műve nem születhetett volna meg. Ádám
sorsában önmaga, a magyarság és az emberiség sorsát is megfogalmazta: a
csalódások és az újrakezdések sorozatát. Az ember történetét a történelemben! Az
ismert irodalomtörténeti tények: Madách Az ember tragédiáját 1859 februárjától
1860 márciusáig írta, vidéki magányában, kételyektól, sötét gondolatoktól
gyötörten. Az Arany Jánoshoz eljutott műre - kisebb javításokat javasolva - maga
Arany ütötte rá a remekmű máig érvényes súlyos pecsétjét. Az idő, a múló idő
újabb és újabb kérdőjeleket vetett föl a kivételes alkotás természetrajzához
illően, de sosem az értékei miatt! Drámairodalmunk örökké korszerű, mindig
modern, tehát klasszikus darabja létünk értelmét keresi. S ennek, minthogy az
élet két nemre épül, a férfi és a nő páros magánya vagy szép szövetsége is a
tétje. Ahogy a mindennapok méltó vállalása kínokkal és örömökkel, zuhanásokkal
és szárnyalásokkal együtt. A tudott vég, az elkerülhetetlen halál nem
hatalmazhat föl senkit a küzdelem föladására vagy elkerülésére. A fő kérdés nem
a miért, hanem az: van-e kiért? S ha van - márpedig szent okok folytán szinte
mindig van és lesz valakiért - akkor a miértre is válasz születhet! Kaiser
László