Ckó, a fényképész A Ckó, a fényképész sokszólamú, változatos történet.
Főszereplője, Boroczkó Tamás - a Ckó becenév -, egy fényképészcsalád negyedik
nemzedékét képviseli. A regény pedig öt korszakot fog át, a király nélküli
királyságtól a harmadik köztársaságig. Ckó nagyszülei fotózzák Kossuth
újratemetését, Rákóczi hamvainak hazahozatalát, a lovastengerész egyik nagy
ünnepségét; apja fényképezi a kemény diktatúra április 4-i felvonulásait, az
56-os forradalom eseményeit, a diktatúra újbóli kiépülésének kezdetét, az 57-es
május 1-jét; Ckó meg fényképezi Nagy Imre 89-es újratemetését. Felmenői közül
azokat, akik nem hasonulnak az éppen uralkodó tényezőkhöz, kitaszítják,
kitelepítik, bezárják. Megtört életpályákról és egymástól radikálisan eltérő
élettapasztalatokról van szó. Ckónak állandóan és kényszerűen változnia kell a
diktatúrában, amelyben felnő, és amelynek az író érzékletes rajzát adja. Ckó hol
fennforgó és hangadó, hol fekete bárány és csodabogár, hol hazudozó, átverő,
fondorkodó, hol visszahúzódó és magába zárkózó, néha még az elmebeteget is
megjátssza. Mindig kívülálló, mert függetleníteni akarja magát a rá rótt
kötelező feladatoktól, a lélekölő hétköznapoktól, és csak mint fotóművész
szeretne létezni. A demokráciában, amelynek jellegzetes panorámája tárul elénk,
hol elbűvölő, hol elborzasztó alakokkal, Ckó igyekszik úgymond belülálló lenni,
de sikertelenül. Az olvasó lépten-nyomon a ráismerés izgalmát érezheti. A szerző
legutóbb megjelent könyve, kétkötetes regény: V. és Ú./ I.-II.: I. Díszcserje
(kis)asszony; II. Jelzőművész. Az Élet és Irodalom kritikusa írta erről a
regényről: Ez a bátor, önfeltárulkozó egzisztenciális, intellektuális és a rajta
keresztül feltárulkozó korpanoráma, nagyszabású, musili igényű, fontos művé
avatja Berkovits munkáját. Megjelentek regényei, novellái, színdarabjai, esszéi
és szociográfiái. Volt középiskolai tanár, újságíró-riporter,
szociográfusszociológus, dolgozott szerkesztőként négy folyóiratnál.