A fikusz téliesítésének napja Vörös István ajánlja a kötetet: Reggelente néha
véres a szám / beleharapok a nyelvembe / álmomban Mert még álmodok - zárja egy
versét Méhes Károly, a középnemzedék egyik legizgalmasabb alkotója. Az izgalmas
mellé mondhattuk volna szerethetőt is. Ami nagy kincs a sok savanyú,
kiábrándult, esetenként persze nagyon jó szerző között. Egy olyan, reális
derűvel megáldott költő, aki nem fél megmutatni a nehézségeket és az élet ebből
következő összetettségét, de van olyan bátor, hogy kiénekelje a minden mögött,
mindezek ellenére meglevő derűt. Még álmodik. Benne derű van, és ezt a derűt
képes megosztani olvasóival, így aztán élni segíti őket. A magukra ismerés
örömét nem ronthatja el a kisszerűség kedvetlensége. Mindaz, amiről itt szó van,
lényeges, legyen az akár a legapróbb ügy is. Fontos dolgok történnek a költővel,
és azt mondja nekünk, hogy velünk is fontos dolgok történnek. Ha valódiak. Mert
Méhes Károlynak valódi minden egyes szava, valódi világról ír, valódi
olvasóknak. Méhes Károly (1965) versekkel kezdte pályáját, és bár a későbbiekben
erőteljesen a próza, azon belül is főképp a novella felé fordult, sosem hagyott
fel a költészettel. Ennek bizonyítékai rendszeres publikációi a Jelenkorban, a
Vigiliában, a Műhelyben és az Élet és Irodalomban, valamint ez a kötet, amelyben
az utóbbi évtized termésének legjavát adja közre.