Isten igájában Harghitay József papnövendék már a regény első lapjain megrázó
vallomást tesz, miszerint nem a várható anyagi előnyökért akar pap lenni, hanem
értük, a mezítlábasokért, rongyosokért, a föld barmaiért, akik reménységükben
minden karácsonykor szájuk leheletével melengetik Jézuska lábait, és elalszanak
a templomban, mert végre egy kis pihenéshez jutottak. Azon túl, hogy a kedves
Olvasóban mindjárt felmerül, hogy aki ilyen gyönyörű sorokat tud papírra vetni,
miért akar pap lenni, további igen nagy kérdés, hogy vajon a korabeli egyháznak
ilyen papokra van-e szüksége? Az is súlyos kétségek forrása, hogy milyen jövő
várhat egy ilyen daliás termetű, életerőtől duzzadó, ámde a cölibátus korlátai
közé szorított fiatalemberre a felszentelés után? Képes lesz-e saját elvei és
hitvallása szerint élni, vagy sokra hivatott, de utat tévesztett, amolyan
erdélyi Amaro atyaként bukik el a rá leselkedő kísértések hínárjaiban, aki
mögött a hívek sokatmondóan és álszent sajnálkozással néznek össze? Nyirő József
önéletrajzi ihletésű regénye igen érdekfeszítő olvasmány, és az izgalmakról
nemcsak a saját lelkiismeretével vívott belső háborúja, hanem a történelmi
Magyarországot térdre kényszerítő első világégés eseményei is gondoskodnak. Azt
mindenesetre elárulhatjuk, hogy e küzdelem eredményeként a magyar irodalom
gazdagabb lett egy kiváló íróval és egy nagyszerű regénnyel