Róheim Géza jártas volt a vallástörténetben, a folklorisztikában csakúgy, mint
az etnológiában. Számtalan tanulmánya jelent meg a Magyar Néprajzi Társaság
folyóiratában az Ethnográphiában Adalékok a magyar néphithez I. és II címen.
?1925-ben tettem közzé egy összehasonlító tanulmányt a magyar népi hiedelmekről.
Az első fejezet a táltosról, avagy a férfi varázslóról szól. Meg kellelőször is
értenünk, hogy a magyar népszokások és hiedelmek zömét a mai magyarság földrajzi
helyzete határozza meg. Németül, szláv nyelvekben vagy románul beszelő népektől
körülvéve, a magyar folklór valószínűleg európai ? azaz a magyarok átvevői
ezeknek a szokásoknak és hiedelmeknek, a legtöbbjük tehát nem tőlük származik. A
táltos tudománya viszont kivétel. A fent idézett könyvben kimutattam, hogy itt
tulajdonképpen az európai folklórba beágyazott szibériai sámánizmussal állunk
szemben. A táltosnak ezt az értelmezését Solymossy is megismételte, aki azonban
nem találta szükségesnek, hogy idézze azt a könyvet, amelyet áttanulmányozott.
Azóta sok új adatot közöltek erről a témáról, és jelenlegi célom az, hogy ezeket
is felhasználva, mind a tisztán antropológiai, mind a pszichoanalitikus
látószögből elemezzem az egész helyzetet. Ez a tanulmány kísérlet arra is, hogy
felmutassam a sámánizmus más lehetséges maradványait a magyar folklórban.???
írja tanulmánya bevezetőjeként maga a szerző.