Hallották hírét a Láthatatlan Légiónak? Nem? Akkor bizonyára sohasem jártak még
olyan afrikai városban, amelyben helyőrség fekszik. Vagy ha jártak is ilyen
városban, talán elkerülték azokat a kedélyes helyeket, ahová a szórakozni és
verekedni vágyó szerény málhahordók, munkanélküli erőművészek és kedélyes
közlegények járnak, hogy üres óráikat és kötekedő cimboráikat agyonverjék. Csak
egyszerű, faragatlan asztalok és ugyanilyen vendégek találhatók az ilyen
helyiségekben, de ha kíváncsiak vagyunk a Láthatatlan Légió legendájára, itt
megtudhatunk egyet s mást. Vegyük például az Abdullahról elnevezett söntést.
Énekelnek, beszélgetnek, azután egyszer csak szó esik a Láthatatlan Légióról. a
vendéglős leszerelt őrvezető, bizonyos Kvörens nevű dán, aki az ötéves szolgálat
alatt állampolgárságot és idült maláriát szerzett, de később oltárhoz vezetett
egy hatvankét éves özvegy vendéglősnét, s mint az Abdullah csapszék tulajdonosa,
derűs öregkort ért meg. Ha jókedve volt, és maga is odatelepedett régi vendégei
közé, mert különben nem barátkozott a helyiség látogatóival, egy-egy régi
bajtárs, vagy tekintélyesebb zsebtolvaj unszolására beszélgettek a Láthatatlan
Légióról. Brison, aki mint közlegény szerelt le, és csősz lett Marokkóban,
bólogatva fújta a füstöt, mialatt Kvörens szűkszavúan nyilatkozott az ügyről, és
valahová a messzeségbe bámult, mintha látná a sivatag porában feltűnő, elmosódó
árnyakat, a menetelő kísértetlégiót... ? Hát... akármit mondanak is a
nagyképűek, a Láthatatlan Légió igaz. Én láttam, ezzel a két szememmel... ? Az
is igaz ? mondta egy odatelepedett újonc, akit néhány nap múlva elindítanak a
sivatag felé ?, hogy a vezetőjük egy generális, de hiányzik a feje? ? Azt nem
figyeltem meg ? felelt Kvörens ?, de igen valószínű, hogy így van. keletről
nyugatra tart a század, már vagy ötszáz éve, mindig párhuzamosan az
egyenlítővel. Húsz kilométeres, könnyű menetben haladnak, és ha elérik a Szahara
nyugati felén az elátkozott Ghidi síkságot, akkor visszafordul az oszlop, és
mennek az egyiptomi határig.