Ekkor vérfagyasztó női sikoly hasított Mike dobhártyájába. Várt és fülelt.
Olyan közelinek tűnt, annyira velőtrázó volt, annyira váratlan és félelmetes...
Valaki bajban van! - gondolta és már indult is, hogy körbenézzen... Aztán
visszatért a tűzhöz, és leült, de megnyugodni nem bírt... Érezte, hogy az
éjszaka során történni fog még valami, és ekkor újra meghallotta a sikoltást...
Elindult, hogy a végére járjon a dolognak. A fák között meglátott maga előtt egy
halovány, fiatal női alakot, aki felé rohant, miközben hátrafordulva
visszanézett egy nagy, elmosódott épületre - hosszú, félig kibontott haja lassan
követte a hirtelen fejmozdulatot. Kezei ökölbe szorítva, karjai mereven
kifeszítve, mint akinek elviselhetetlen lelki fájdalmai vannak, mint aki
végveszélyből menekül... Mike nem volt képes feldolgozni a látottakat.
Erőtlenül, eszméletét vesztve csúszott a földre. Hanyatt fekve elterült, feje
pedig a hamukupacba zuhant... Egy jó könyv építi a lelket. Ha ismeretet is
terjeszt - nagy szó! Ha mindemellett még szórakoztató is - művészet! Ez a regény
mindhárom erénnyel bír! Kautzky Armand