A lírai hang túloldalai Jelen tanulmánykötet József Attila életművének fontos
csomópontjait elsősorban nyelvi-poétikai szempontból vizsgálja, kitérve
költészettörténeti és nyelvszemléleti kérdésekre is. A tanulmányok szerzői a
József Attila-szövegek mint szövegek olvasására vállalkoznak, természetesen
korántsem előzmények nélkül, mindez azonban olyan tartalmi és módszertani
koncentrációban jut érvényre, ami korábban aligha valósulhatott meg ilyen
mértékben. A gyűjtemény ugyanakkor nem pusztán az életmű bizonyos interpretációs
kérdéseire összpontosít, de általános irodalomtudományi horizonton is
alapkutatási és lehetőség szerint problémamegoldási innovációt kísérel meg
egyes, igencsak aktuális kultúratudományos kihívásokkal szemközt. Mindegyik
tanulmányt vagy József Attila művének átfogóbb kérdései, vagy ezzel együtt, de
akár ezen túl szisztematikus kultúra-, nyelv- és szubjektumelméleti problémák
foglalkoztatják (például a biopoétika kontextusában). A kötet ezzel új vagy más
(túl)oldalait világítja meg a József Attila-lírának számos bevett értelmezési
kódhoz képest, továbbra is nyugtalanítóan frissnek és provokatívnak mutatva e
költészet megszólító erejét. A kötet szerzői: Ágoston Enikő Anna, Bónus Tibor,
Halász Hajnalka, Horváth Kornélia, Horváth Péter, Kulcsár-Szabó Zoltán, Lénárt
Tamás, Lőrincz Csongor, Mezei Gábor, Osztroluczky Sarolta, Pataky Adrienn, Simon
Gábor, Smid Róbert, Szabó Csaba, Szabó Marcell, Tátrai Szilárd, Török Sándor
Mátyás A kötet tanulmányai nemcsak hatástörténeti, irodalom- és
költészettörténeti távlatban vizsgálják József Attila életművét (a korai
pályaszakasztól kezdve az avantgárd hatásokon át a kései versekig), hanem olyan
interdiszciplináris értelmezési lehetőségeit is felvázolják, amelyek a recepció
korábbi irányvonalaihoz képest új szempontokkal járulhatnak hozzá e versek
értelmezéséhez. Ennek kapcsán elsősorban azokat a kérdésirányokat kell kiemelni,
amelyek az elmúlt években a legmarkánsabb módon formálták át az irodalom- és
kultúratudományok kontextusát. A természet, a környezet, az élő szervezet és
egyáltalán az élet (mibenlétének, fennállásának, fennmaradásának) a kérdése,
amely ma - nemcsak a romantikához, a klasszikus és a későmodernséghez, de már az
ezredfordulóhoz képest is - lényegileg másképp, új és egyre sürgetőbb módon
jelentkezik, nemcsak az ezekkel hagyományosan foglalkozó tudományágakat, például
a biológiát és az ökológiát állította új kihívások elé, hanem azokat a humán
tudományokat is, amelyek ezeket a kérdéseket már mindig is az emberhez, a
nyelvhez vagy a kultúrához való viszonyukban vizsgálták.