Az elátkozott part A vágy, hogy hirdetője legyek a békének és az
emberszeretetnek, ma is úgy él bennem, mint ifjú gyermekkoromban, amikor az
életről még mit sem tudtam, kispajtásaimmal játszadoztam, és hőn szeretett
atyámat eltámogattam a mentőállomásra, ha győzött felette a kocsmai söpredék
túlereje... Olvasottságomat anyai ágon szereztem. A Genovéva című megható
történet volt az első könyv, amelyhez hozzájutottam, és az évek során többször
is elolvastam. Később a kezembe került a Gil Blas című munka, és a Sing-Singben
tízszer is átfutottam ?Lohengrin, a Hattyúlovag? históriáját. Ez a mélyenszántó
történet végképpen átformálta a gondolkozásomat, midőn megértettem a mű örök,
emberi tanulságát: hiába titkolod múltadat; a nő előbbutóbb rájön, és te
röpülsz, mint egy hattyú. Mily bölcs és mélyenszántó gondolat. Szerzetesi
hajlandóságomnak tudom be, hogy mindig szívesen elmélkedem egy cella magányában,
és csak aki már készített papírzacskót, az tudja, hogy e művelet mennyire
alkalmas az elmélyülésre. Így lettem vándor, aki a megértés, a béke és szeretet
elvét hirdeti. Van néhány parancsolatom, amelyeket minden körülmények között
megtartok. 1. Kerüld a civódást és a nyers erőszakot. 2. Kerüld a kötekedő
embert. 3. Igyekezz szelíd rábeszéléssel hatni felebarátaidra. 4. Ne hivatkozz
mentő tanúkra, mert mit érsz vele, ha ismerőseidet bezárják? 5. Ne tégy hamis
esküt, csak ha muszáj. 6. Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak
hasonló állapotban. 7. Ne légy hiú és beképzelt, hogy különb és okosabb légy,
mint embertársaid. 8. Vasárnap ne lopj, ne csalj, ne verj meg senkit, mert hat
nap mindenre elegendő... Ennyit magamról, jellememről, múltamról, törvényeimről
és érdekes egyéniségemről.