Nők beszélgetnek Bolíviában, egy távoli, eldugott mennonita településen 2005 és
2009 között lányok és asszonyok százaival esett meg, hogy reggel kábán, fájó
testrészekkel, zúzódásokkal borítva, vérezve ébredtek, miután éjszaka
megtámadták őket. A támadásokat eleinte szellemeknek vagy démonoknak
tulajdonították. A közösség tagjai közül néhányan úgy vélték, a támadásokkal
Isten vagy a Sátán bünteti a nőket bűneikért; többen hazugsággal vádolták a
nőket, hogy így akarják felhívni magukra a közösség figyelmét vagy
házasságtörésüket palástolni; megint mások pedig azt gondolták, hogy az egész a
nők élénk fantáziájának szüleménye. Végül azonban kiderült, hogy a támadásokért
a kolónia nyolc férfi tagja felelős. Az állatgyógyászatban alkalmazott
érzéstelenítőszerrel, nadragulyapermettel kábították eláldozataikat, és az
eszméletlen nőket megerőszakolták. A bolíviai bíróság 2011-ben bűnösnek
nyilvánította a nyolc férfit, és hosszú börtönbüntetésre ítélte őket. De
2013-ban, miközben az elítélt férfiak még börtönbüntetésüket töltötték, a
kolóniában újrakezdődtek a korábbiakhoz hasonló támadások és szexuális
visszaélések. A Nők beszélgetnek, amelyben két család lányai és asszonyai
vitatják meg a történtek után szóba jöhető lehetőségeiket - Semmit sem tenni /
Maradni és harcolni / Elmenni -, regény formában alakot öltött reakció ezekre a
valós eseményekre, s ugyanakkor a női képzelet terméke.