Bolíviában, egy távoli, eldugott mennonita településen 2005 és 2009 között
lányok és asszonyok százaival esett meg, hogy reggel kábán, fájó testrészekkel,
zúzódásokkal borítva, vérezve ébredtek, miután éjszaka megtámadták őket. A
támadásokat eleinte szellemeknek vagy démonoknak tulajdonították. A közösség
tagjai közül néhányan úgy vélték, a támadásokkal Isten vagy a Sátán bünteti a
nőket bűneikért; többen hazugsággal vádolták a nőket, hogy így akarják felhívni
magukra a közösség figyelmét vagy házasságtörésüket palástolni; megint mások
pedig azt gondolták, hogy az egész a nők élénk fantáziájának szüleménye. Végül
azonban kiderült, hogy a támadásokért a kolónia nyolc férfi tagja felelős. Az
állatgyógyászatban alkalmazott érzéstelenítőszerrel, nadragulyapermettel
kábították eláldozataikat, és az eszméletlen nőket megerőszakolták. A bolíviai
bíróság 2011-ben bűnösnek nyilvánította a nyolc férfit, és hosszú
börtönbüntetésre ítélte őket. De 2013-ban, miközben az elítélt férfiak még
börtönbüntetésüket töltötték, a kolóniában újrakezdődtek a korábbiakhoz hasonló
támadások és szexuális visszaélések. A Nők beszélgetnek, amelyben két család
lányai és asszonyai vitatják meg a történtek után szóba jöhető lehetőségeiket -
Semmit sem tenni / Maradni és harcolni / Elmenni -, regény formában alakot
öltött reakció ezekre a valós eseményekre, s ugyanakkor a női képzelet terméke.