A Nadler Herbert naplóbejegyzéseit publikáló sorozat legújabb részében az
1942-es és 1943-as évek vadászatai kerülnek bemutatásra. A háborús 1942-es évben
még a természet nyugalma is felbolydult, hiszen a rendellenesen hosszú,
kegyetlen tél után megkésve érkezett csak meg a tavasz, és az állatok
viselkedése is mutatott változásokat. Ebben az esztendőben - noha változatos
helyszíneken űzte a vadat - a vadászszerencse jobbára elkerülte a szerzőt, aki
gyakran hiába cserkelt, lopakodott, tervezett, számítgatott, leskelődött, várt
és reménykedett. A következő évben azonban már jóval több akadt az eredményes,
élvezetes és tanulságos vadászkirándulásokból, amelyek során még egy medve is
sikeresen puskavégre került a kárpáti vadonban. Ha a (vadász)szerencse forgandó
is, a becsület állandó: Nadler Herbert úgy tekint a vadászmesterségre, mint ami
gyakran főképpen szellemi elfoglaltság, érdekes feladatok keresése és megoldása,
de soha nem lehet egyenlő a céltalan pusztítással.