Fellinger Károly legszebb versei A ?szerkesztőnek van oka töprengeni. Azon is,
hogy nagy feladatot vállalt magára, amikor nekilátott a munkának. Hiszen egy
terjedelmes és jelentős költői életmű ?legszebb verseit? nem lehet elfogultság
mentesen, teljesen objektív módon kiválogatni. Meg különben is: tudjuk, amit
tudunk a ?szépség? fogalmáról... Ehelyett azonban hadd jelentsem ki: öröm volt
ez a munka. Öröm, mert ritka az alkalom, hogy egy, még lezáratlan életművet az
ember ilyen szemüvegen át szemléljen. És öröm, mert a versek döntő többsége
valódi olvasmányélményt nyújtott, a kezdetektől napjainkig. Például
sokszínűségük okán. S ez formára, nyelvezetre, stílusra egyaránt vonatkozik. A
dalokra épp úgy, mint az epikus színeket is fölvillantó, szabadabb áradású
szövegekre. Az előbb ?olvasmányélményt? emlegettem. És adott az észrevétel:
persze, hogy fontos ez! Igen ám, de nem minden, akár fontosnak is mondható
szerző műveire igaz ez. Hiszen tudunk erőltetett, izzadságszagú kísérletekről,
esetleg blöffökről, hányaveti próbálkozásokról, kínos önmarcangolásokról,
nehezen befogadható sorokról, strófákról. Szerencsére Fellinger Károly
költészete mentes az ilyesfajta zavarokról. Ő tudja a mértéket. Nem írja túl a
verset, nem játszik az olvasó idegeivel. Természetesen kísérletezik, de mindig
van oka a kísérletnek. Az élet egészét veszi célba. Vágyakat, emlékeket,
fájdalmakat, kiteljesedést. A tárgyhoz megtalálja a formát. Megesik, hogy
hétköznapi nyelven közelít fontos dolgokhoz, képeket sem használ, mégis
érvényesen szól.