Félúton E kötet első írása 1996-ben született. Az összes többi a 2009-et követő
évtizedben. Kapcsolatuk lényege, hogy a Don Quijote tanulmány olyan kérdésnek
tekinthető, melyre a többi egyfajta választ ad. A közölt írások műfajukban
sokfélék: van közöttük tanulmány, előadás, esszé, szerkesztett bizottsági
munkaanyag, sőt még levél is. Hangsúlyozandó azonban, hogy mindegyik objektív
ismeretet kíván megragadni, vagyis tudományos igénnyel lép föl; egyik írás sem
igehirdetés vagy művészi alkotás. Az ?objektív? nem azt jelenti, hogy egyedül
érvényes, hanem azt, hogy az adott tárgyról egy bizonyos szemszögből nézve
helyes, minél pontosabb. Úgy, ahogyan egy tárgy különböző irányokból
fényképezhető le, a fotó pedig lehet homályos vagy tiszta, jól vagy rosszul
beállított, lényegre fókuszáló vagy azt éppen elvétő. Arra a kérdésre, hogy hol
van az a bizonyos hely, ahonnan ezek a felvételek készültek, az a válasz, hogy
az magukból az írásokból válik ? remélhetőleg ? világossá? A jelzett
objektivitás-igény miatt az olvasás során fölvetődhet az a kérdés, hogy az
írások stílusa miért tér el sokszor a száraz értekezéstől, és válik emelkedetté
vagy éppen emocionális töltetűvé. Nem gyöngül-e ettől az objektivitás? Nem, mert
a stílus magából a tartalomból fakad. A legkiválóbb zeneműveket hallgatva néha
elektromos hullámok szaladgálnak az ember gerincében; ha mégsem, az nem azt
jelzi, hogy az illető tárgyilagos, hanem azt, hogy botfülű.