Kommunikációval mindent meg lehet nyerni és mindent el lehet rontani. Hiába
kiváló a politikánk, ha rosszul kommunikálunk, veszíteni fogunk. Nemcsak a
választási kampányt, hanem a kormányzást is a kommunikációnak kell alárendelni.
Elég ráijeszteni az emberek-re, aztán megnyugtatni őket, hogy tőlünk bízvást
számíthatnak védelemre, és nyert ügyünk van. Vajon tényleg ilyen egyszerű a
politika? Tényleg ilyen kiábrándító? Vagy csak hozzá kell szoknunk a
gondolathoz, hogy nem több ennél? Inkább alkothatunk magunknak választ ezekre a
kérdésekre, ha közelebbről megnézzük, milyen volt valójában a politikai
kommunikáció Magyarországon a rendszerváltást követő huszonöt év alatt. Kik,
vagy inkább milyenek voltak a fő politikai aktorok? Hogyan teremtette és
milyenné formálta őket a nyilvánosság? Milyen ügyek, mely szavak és logikák
tértek vissza a leggyakrabban a közéletben? Melyek voltak a legjellemzőbb és
legtöbbet használt kommunikációs csatornák? Hogyan néztek ki például a
politikusok és a pártlogók, és miért éppen úgy? Hogyan lehet megírni a politikai
kommunikáció történetét általában és a hazaiét azon belül? Az MTA
Politikatudományi Intézetében működő Politikai Kommunikáció Kutatócsoport
sokéves munkával járt utána ezeknek a kérdéseknek, és közöl ehelyütt
szisztematikus válaszokat. Egyedülálló kötet A szavakon túl, mert itt olvasható
először átfogó leírás az 1990-től 2015-ig tartó negyedszázad politikai
kommunikációs jelenségeiről, folyamatairól és tendenciáiról.