Indítván tollamat, hogy megírjam hazám ifjúságának a magyar nemzet ezer éves
történetét, lelkemben egy régi könyvecskének emléke elevenedik meg. A velem
egykorúak talán még emlékeznek rája: Erdély versekbe szedett históriája volt e
könyvecske, ezt szavaltuk végig, felváltva egymást, a kis székely falu rozoga
iskolájában. Ennek a verses históriának négy első sora megmaradt emlékezetemben.
Így szólt: Ki s mi laká Erdélyt A dák nemzet előtt: Sötét homály lebeg Még e
kérdés fölött. Ha beköltözünk egy házba, melynek nem mi vagyunk első lakói, nem
támad-e önkéntelen az a kérdés bennünk: vajon ki s miféle emberek laktak itt
előttünk? Járván-kelvén szép magyar hazánk rónáin, hegyei közt, nem támad-e fel
lelkünkben a kíváncsi kérdés: miféle népek éltek itt minekelőtte őseink
elfoglalták ezt a földet, mely ezer esztendő óta a miénk?