II. változatlan utánnyomás Milyen értelmezési lehetőségeket és válaszokat kínál
az etika a globális környezeti válságra? Mennyiben gazdagította etikai
gondolkodásunkat az ökológiai belátás? Bár az elmúlt években örvendetesen nőtt a
téma iránti érdeklődés, és több felsőoktatási intézményben indultak kurzusok,
amelyek az ökológiai gondolkodásmód társadalomelméleti alkalmazásával
foglalkoznak, az ökofilozófia legismertebb képviselőinek munkái magyarul alig
hozzáférhetők. Szöveggyűjteményünk ezt a hiányt pótolja: a környezeti etika
klasszikus szövegeit, különféle irányzatait, főbb témaköreit és legvitatottabb
kérdéseit mutatja be. Magyar nyelven a maga nemében egyedülálló vállalkozás.
Környezeti etika azonban nem létezik. Névadóinak jóhiszemű tévedése akkor is
veszélyes, hogyha a bioszféra-válság - immár földtörténeti horderejű - etikai
kérdéseit az erkölcsi eszmék történetétől elszakítva próbálják feltenni, valami
merőben újfajta, környezeti etika illetékességi körében, de még veszedelmesebb,
ha környezeti etikán az alkalmazott etika egy új ágazatát értik, valami
olyasmit, mint a munkaerkölcs vagy a szexuál-etika. A természet vége, ma
ugyanúgy, mint egykor a Húsvét-szigeten, Új-Zélandon vagy Mezopotámiában, egy
civilizációs katasztrófa jele: a jóról és a rosszról alkotott legalapvetőbb
feltevéseinket teszi kérdésessé, tehát az egész etika újragondolására késztet.
Kérdéseinkkel a hagyomány érvényességéről és megújításáról folyó, s mindig is
zajló etikai párbeszédhez kell fordulnunk. Ott pedig nyomban kiderül, hogy
környezeti etikáról, mint olyanról már csak azért sem beszélhetünk, mert magát a
környezeti kérdést minden etikai iskola másként teszi fel, másképpen érvel, és
szükségképpen más következtetésekre jut. Közös azonban a legkülönfélébb
gondolati iskolák körében terjedő felismerés, hogy amit az ember a természettel,
illetve nem-emberi lénytársaival művel, erkölcsi megítélés tárgyát képezi.