Az annales (= évkönyv) középkori elbeszélő műfaj, amelyben évek rendjében
örökítették az utókorra a megtörtént eseményeket. A Magyar történelmi fogalomtár
meghatározása szerint: Lapjaikra évnek, hónapnak, napnak megfelelően jegyezték
fel a környezetük szempontjából emlékezésre méltó dolgokat: királyok
koronázását, tűzvészt, sáskajárást, fosztogatást, haláleseteket stb. A száraz
időrendi felsoroláshoz a kiforrott annales-műfajban az írók rendszerint
hozzáfűzték véleményüket is. Nem mindig ragaszkodtak szigorúan az
egyidejűséghez: gyakran utólag jegyezték le a tudomásukra került történéseket. A
Jászsági Évkönyvet hasonló szándékkal bocsájtjuk útjára. Mindenekelőtt
szeretnénk a tudomány és a művészet nyelvén összefoglalni azokat a változásokat,
melyek a rendszerváltozásnak nevezett időszaktól történtek. Talán ehelyütt
érdemes emlékeztetni, hogy e változások nélkül valószínűleg mi sem élhettünk
volna a nyilvánosság e formájával. Ugyanakkor nem szeretnénk feltalálni a
spanyolviaszt sem, hiszen főleg a háború előtt jelent már meg hasonló évkönyv
Jászberényben, Komáromy József múzeumigazgató szerkesztésében. De volt évkönyve
a gimnáziumoknak, a tanítóképzőknek, sőt később néhány alkalommal a múzeumnak és
a könyvtárnak is. Az előzmények számbavétele során még egyre kell hivatkoznunk.
Nevezetesen a Jász kunság című folyóirat 1993. februári számára, amelyben az
utóbbi években először sikerült összefogni és közösen szerepeltetni a jászsági
és az ide kötődő szellemi élet képviselőit. A továbbiakban viszont már az
önállósulás útját választottuk.