Ha emlékem velem együtt múlna el... zokszó nélkül tűrném az igaztalan és múló
gyalázatot; de mert nevem végül is élni fog, vele együtt a szerencsétlen ember
emlékét is, aki viselte... - írja Rousseau az utókornak szánt Vallomások-ban, és
kegyetlen őszinteséggel feltárja itt egész életét, tetteit és gondolatait. A
rousseau-i humanizmusból és az írói önmegfigyelésből azonban nem szabályszerű
önéletrajz született, hanem egy, a világirodalomban szinte páratlan érdekességű
regény; zseniális remekmű, melynek erejét és igazságát nem homályosítják el a
századok, mert a forradalmár Rousseau realista módon ábrázolja saját magát és
korát - és ezáltal sikerül bemutatnia az embert. A mű a századforduló óta most
először jelenik meg magyarul Benedek Marcell és Benedek István méltó
tolmácsolásában, Szávai Nándor tanulmánya kíséretében a Helikon Klasszikusok
sorozatában.