A rigómezei vereség után Magyarország végveszélybe kerül. Nincs jelentős
hadereje, amellyel fel lehetne tartóztatni egy esetleges török inváziót a déli
határon. Hunyadi János, a megtépázott hírnevű kormányzó hiába igyekszik sereget
toborozni, az Országtanácsot irányító bárók, főurak, különösképp Cillei Ulrik
gondoskodnak róla, hogy ez ne sikerülhessen. Ráadásként a Jan Giskra által
vezetett huszita hordák garázdálkodása lángba borítja az északi vármegyéket.
Hunyadi kénytelen engedni a nyomásnak, és Felső-Magyarországra vezetni csekély
erőit, hogy legalább ideiglenesen megzabolázza a megszállókat. Eközben keleten
világformáló események zajlanak. Konstantinápoly új, ambiciózus császára mindent
megtesz annak érdekében, hogy a küszöbönálló oszmán támadástól megvédelmezhesse
az ezeréves várost. Ebben segítségére lehet egy magyar ágyúöntő mester, aki
elismertség és vagyon reményében kínálja fel szolgálatait Konstantinnak. Igen
ám, de tehetségére másnak is szüksége lenne: az Oszmán Birodalom trónörököse, a
mind türelmetlenebb Mohamed elhatározza, hogy a hatalmat megszerezve első dolga
lesz ostrom alá venni a keleti kereszténység metropoliszát. Viharfellegek
gyűlnek keleten, nyugaton. Konstantinápoly egyetlen reménye Hunyadi János marad,
azonban a magyar kormányzó kezét a belső széthúzás és árulás következményei
kötik gúzsba. Márpedig ha Konstantinápoly elesik, a török hadak útjában már csak
a megrendült erejű Magyar Királyság áll, mielőtt az iszlám a Nyugat
meghódításába kezdhetne. Olybá tűnik, mindenki az Európa sorsát eldöntő végső
összecsapásra készül?