Zsebében jeles építészmérnöki diplomával, kezében kopott, félig üres bőrönddel
Latinovits Zoltán 1956 nyarán elindult Debrecenbe - segédszínésznek.
Hajóskapitány a Leányvásárban, Francisco a Hamletben. Két kis szerep: bejön,
kimegy. De Latinovits Zoltán lába alatt színpad a föld, feje fölött zsinórpadlás
az ég. A színház az otthona. Néhány hétig katona, s amikor újra színpadra
léphet, a Bohémélet kórusában énekel. Latinovits Zoltán nem ment Párizsba:
Párizs jött el Debrecenbe. A cívisvárosban lett az építészmérnökből magyar
színész. Szárnyai nőttek; megtanulta: a színház élete árán fölépített Déva vára.
Nem tudta: élete ellobbanó, világító fáklya. Színész: száz alakban akarja a
világot meghódítani, megváltoztatni, megmenteni.