Kosztolányi Dezső írta Róla: ?Viharvert fejét láttam egy aranyozott barokk
oszlophoz támasztva, sápadt arcát, kék állát, melyet sohasem lehetett egészen
megborotválni, a száj bíborvonalát és a két szem haragos szurokfényét, vad
fekete haját, fekete lakkcipőjét, fekete ruháját, meggyszín mellényét, melynek
művészi kivágásán az ingmelle ragyogott. Ez a csodálatos ember Somlyó Zoltán
volt, a költő? Kosztolányi szép portréjának a hősét, a költőt, ?aki átkozott,
mert rossz szókkal barátkozott?, két önarckép, két puskini ihletésű elbeszélő
költemény mutatja be az olvasónak. A Nyitott könyv a század első éveinek
érzelmes, borongós hangulatát idézi; a Titkos írás egy szomorú szerelem
történetét meséli el romantikus színekkel. De mindez csak keret, mert a
középpontban a meggyszín mellényes költő viszontagságai, szerelmei, bánatai
állnak, valóságos és művészetté magasztosított ifjúsága.