Nagy ?kópé, azaz Rezeda Kázmér Krúdy Gyula egyik irodalmi alteregója, aki a
történet elején, amikor szomorú álmából felébred, 'ezüstlakodalmat ülhetett
volna a bánattal?' Ám az idő előrehaladtával döntésre jut: 'Meg kell fiatalodni,
elölről kell kezdeni mindent, el kell felejteni dolgokat, amelyeket huszonöt
esztendő előtt sikerült megtudni az emberekről. Fiatalnak és jámbornak kell
átváltozni, hogy tovább folytathassa az életet'. És Rezeda Kázmér ? mint már
annyiszor ? most is megtalálja a gyógyírt sebeire, miként megleli azt mindig
Szindbád is. A titkos panácea ugyanis maga a szerelem, az a tiszta érzés, amely
fölemel, majd mélybe taszít, elandalít és mámorossá tesz, a test pórusaiba
tövisként behatol, édes fájdalmat, keserű gyötrelmet okozva, ez az az érzés,
amelyért mindent érdemes odaadni, hiszen lehet-e 'szebb dolog a világon, mint
igaz szerelem miatt meghalni, választhat dicsőbb halált egy férfiú negyvenedik
évén túl, mint a szerelmi boldogtalanság halálát?' A regényben a korosodó Rezeda
Kázmér Antóniával folytatott szerelmi kalandja során számos alkalommal fölmerül
ennek a gyönyörű halálnak a gondolata, miközben Krúdy varázslatos írásművészete
révé föltárul az 1910-es, 20-as évek Pestjének egészen különös hangulatú élete.
Valós és álombéli alakok lebegése viszi előre a történéseket, pontosabban szólva
az alig-történéseket. Mert a regény valójában Rezeda Kázmér rezignált
hangulatainak, borongós lelkületének kivetülése, amely egyetlen, hatalmas
monológgá formálódó fájdalmas panasz elmúlásról, életről, halálról,
szenvedésről, gyönyörről, a soha el nem érhető boldogságról. Mert Rezeda még
igaz szerelmét, Antóniát is csak azon az áron tarthatja meg, ha meglesi a lány
pásztoróráját egy másik férfival. De még ez az önsajnálatba menekítő fájdalom is
fölmagasztosul a szerelem oltárán, amelyen Rezeda oly nagy gyönyörrel áldoz.
Krúdy korabeli Pestről készült 'akvarelljei', szinte életre keltik, megfoghatóvá
teszik en nek a letűnt világnak az árnyképét, amely még ma is gyönyörködtet,
annak ellenére, hogy az olvasó szinte megborzong a polgári világ 'haláltánca'
láttán, mert ez a regénye is a nagy ábrándokba és színpadias szerepjátszásokba
merült régi világ elmúlásáról szól, a visszavonhatatlanul megváltozott életről,
amelynek meghökkentő prózaiságával nehéz békét kötni. ? Minden Krúdy-rajongó
igazi csemegéje lehet.