Volt ?három ?középkáder?, akinek esélye sem volt, hogy a csúcsra jusson. A
kaliforniai szenátor, Ronald Reagan túlságosan öreg volt és túlontúl
konzervatív. Margaret Thatcher is túl konzervatív volt, ráadásul nő, aki még
soha sem állt a brit Konzervatív Párt élén. Az pedig, hogy egy erősen
antikommunista, hitbéli kérdésekben konzervatív lengyel főpap kerüljön Szent
Péter trónjára, merő képtelenségnek tűnt, amikor a katolikus egyház a liberális
Nyugat és a kommunizmus felé való nyitás politikája mellett kötelezte el magát.
Ronald Reagen, Margaret Thatcher és Karol Wojtyla (a későbbi II. János Pál)
mégis eljutott a csúcsra, mi több, együtt elérték, hogy Közép-Kelet-Európa
békésen kiléphessen a szovjet birodalomból. John O?Sullivan, a neves újságíró,
Margaret Thatcher egykori tanácsadója izgalmas portrét fest a nyolcvanas évek
három legnagyobb hatású vezetőjéről, akik új irányt szabtak hazájuk, Európa és a
világ történelmének. Az 1978-as pápaválasztástól a berlini fal leomlásáig
követhetjük a drámai fordulatokban bővelkedő eseményeket. A szerző, aki számos
cikkében és tanulmányában elemezte a most megidézett éveket, még a korszak jó
ismerőit is meglepő összefüggésekre mutat rá, legyen szó Rómáról, Londonról,
Varsóról, Moszkváról, a Falkland-szigetekről vagy Reykjavikról. Jaruzelskiről,
Walesáról, Brezsnyevről, Gorbacsovról, Mitterand-ról vagy akár Edward
Kennedyről.