Negyvenhárom ?éves volt a szerző, amikor első regénye, A legyek ura megjelent,
és ez a könyv nyomban meghozta Goldingnak a világhírt is. ?Született optimista
vagyok ? írja magáról a szerző, majd hozzáteszi: ? de a fogyatékos logika ?
pesszimistát formál belőlem.? Ebből a folyamatból valóban a végeredmény, a
pesszimizmus marad meg uralkodó benyomásként Golding mindazon regényeinek
olvastán, amelyek emberi-írói alapélményével ? a háborúval foglalkoznak. Ebből a
pesszimizmusból azonban egyfajta megnyugvás alakul, mihelyt Golding az emberség
kérdését faggatja: Ember voltunk abban áll ? írja egy helyütt ?, hogy el tudjuk
dönteni, mi a helyes és mi a rossz, mi a csúf és mi a szép, mi az igazságos és
mi az igazságtalan.És regényeiben Golding valóban fel is teszi ezeket a
kérdéseket és mi kénytelenek vagyunk válaszolni rájuk. Ha A legyek ura a
regényírói pályakezdés dokumentuma, A piramis ugyanennek a pályának eddigi
summázata: mintha a szélsőségesen egyéni stílusú és már-már elvontan filozofikus
író ebben az önéletrajzi motívumokra épített regényben azt akarná bizonyítani,
hogy a hétköznapi valóságot hagyományos eszközökkel éppoly érzékletesen lehet
ábrázolni, mint az ember absztrakt tragédiáját.