Részlet a könyvből: -Balra add! Balra! A szőkés fiú, aki a labdát vezette,
felnézett, s lágyan bal felé ívelt. A kövérkés szélső nekiiramodott, aztán
óriásit lökött az előtte futó hátvéden. Az felhemperedett, s most már
akadálytalanul futhatott tovább a Pufi becenévre hallgató gyerek. A mezén
hatalmas zöld betűk hirdették, hogy az FTC tagja, a figyelmesebb szemlélő
azonban felfedezhette, hogy a betűk házi gyártmányok. - Add be! Az ellenfél
hátvédje közben feltápászkodott a földről, és dühösen ordított társai felé: -
Ellökött! Szabadrúgás! Pufi közben beadta a labdát, amit szőke társa rögtön ki
is rúgott a pályáról, egyenesen a halkan és méltóságteljesen közeledő autóbusz
elé. A pálya, ahol a rangadót vívta a két csapat, voltaképp a tér egyik része
volt, melyen a zöld gyepet régen kikoptatták a rohanó lábak. A kapukat hatalmas
kövek jelképezték, melyeket egy építkezésről csentek el a fiúk. Hátrább bokrok
zöldelltek, s ha valaki a kelleténél jobban belerúgott a labdába, az eltűnt
közöttük. A pálya szélén padok álltak, de az öregek már rég elszoktak innen,
csak egy-két merészebb néni kocsizott ide az unokájával.