Cholnoky László (1879-1929) a századelő magyar elbeszélő irodalmának egyik
ködlovagja, akinek az írói jelentőségét mostanában kezdi felismerni utókora, a
narkománia, közelebbről az alkoholizmus állapotainak döbbenetes erejű ábrázolója
elbeszéléseiben és kisregényeiben. Ő maga is mister Alkohol rabja volt, s egy
veszprémi nemesi család elkallódó leszármazottjaként sodródott bele a
legcsodálatosabb hányattatásoknak nem egészen hófehér áradatába. Schöpflin
Aladár, a Nyugat nagy nemzedékének vezérkritikusa írta róla, hogy a Prikk
mennyei útja az alkoholista lelkiállapotnak olyan mély és hiteles ábrázolása,
amilyen talán az egész világirodalomban sincs; valóban, dosztojevszkiji
mélységgel és erővel - és csodálatos realizmussal világította meg az utat, amely
az emberi nyomorúságnak erre a változatára,annak megoldására egyetlen választ
ismer - az öngyilkosság. Így végezte ő maga is: kilátástalan nyomorától űzetve
az Összekötő Vasúti Hídról a Dunába vetette magát.