A különleges hadviselési erők a közvélemény szemében mindig is rendelkeztek
valami olyan varázzsal, ami a hagyományos gyalogságnak, tüzérségnek vagy
harckocsizóknak nem adatik meg. Létszámuk normális körülmények között csekély,
mert ahhoz, hogy bekerüljön ezekbe az alakulatokba, a katonának embert próbáló
kiválasztási folyamaton kell sikeresen végigküzdenie magát, majd vállalnia kell
az állandó ki- és továbbképzést. Aki ide belép, előtte rendszerint szolgált már
egy ideje a fegyveres erők valamelyik hagyományos alakulatánál, tehát többnyire
túljutott a tízes évei végén vagy húszas évei elején járó átlagkatonánál - akár
28-30 év körüli is lehet. A különleges hadviselési erők tehát lényegüket
tekintve az átlagon fölüli elemet alkotják minden fegyveres erőben, hiszen a
katonai mesterség alapvető készségeit és fogásait emelik és finomítják roppant
magas színvonalra.