Ismail ?Kadare, a Nobel-díjra jelölt albán író a kortárs világirodalom egyik
legkiemelkedőbb alakja. A háromlyukú híd című remekművének egyik pillére egy
régi ballada ? alapmotívuma a magyar népköltészetből is ismert ?, mely
elbeszéli, hogy emberáldozatra van szükség, ha az építők azt akarják, hogy ne
dőljön le a vár, amelynek épp felhúzzák a falait. A befalazott balladája azonban
a hiszékeny, babonás nép hallgatólagos segítségével arra szolgál, hogy a
hídépítő társaság legyőzze riválisát, a Kompok és Tutajok egyesületét, s
egyeduralkodóvá váljon az átkozott Ujante folyó fölött. ?Hogyan leszel képes
Ázsia részeként létezni, ó, én szép Arberiám?? ??most a holdfényben az a
benyomásom támadt, hogy a körülöttem elterülő egész hatalmas síkság vérben
úszik, és a hegyek porrá omlanak. Láttam a török hordákat, ahogy végigdúlják
Európát, hogy egészen az óceánig kiterjesszék az iszlám határait. Láttam a
tüzeket, a felcsapó lángokat és a hamut, emberek és krónikák elszenesedett
maradványait. És láttam nagyszerű táncainkat, zenénket, ruháinkat és nyelvünket,
ahogy kétségbeesetten menekülnek a hegyekbe? Ez a sors vár az albán nyelvre, a
hegyek közé kell rejtőznie, kitéve a mennydörgés, a villámok és a lavinák
pusztító erejének, a völgyek és a síkságok elnémulnak.?