Krisztusi korukba lépve érték meg a rendszerváltozás közeledtét az e könyvben
szereplésre meghívott jelességek, az 1954-es év magyar szülöttei. Valahogy
olyképp tehát, mint sokuknak a szülei 1956-ot. Olyasvalamit érezhettek nyilván
akkor, mint felnőtt fejjel majd ők éreznek. Hiszen a nemzeti kultúra sosem volt
olyan erős és összetartó, ha tetszik, konstans, mint a rendszerváltás előtti
években, ahogyan Fehér Viktor írja Timár Péter 1987-es, Moziklip című
szkeccsfilmjét elemezve, amely (az Edda, a Bikini, az LGT, az Omega, Koncz
Zsuzsa nélkül is!) 18 popzenei és újhullámos előadót összeboronálva állítja fel
találó szövegeivel és snittjeivel a kihunyó szocializmus összképi látleletét. És
bár a rokon 1954-es fészekaljakból kikelők előtt a rendszerváltással eladdig
elképzelhetetlen tágassága nyílt meg a válaszutaknak, olyannyira, hogy két
egyívású művész közül az egyik például az Őrségben rendezkedett be, a másik a
palaui dzsungel szélén, kettejük kiérlelt credója is mégiscsak egybecseng: a
napközbeni világot legnagyobb hülyeségei, az ego és a birtoklási vágy teszik
tönkre. Gyermekkorukban sokuknak az autóbusz, utcai világítás, telefon csak álom
volt. Még tudják, milyen volt internet nélkül élni, kályhával fűteni, lavórban
mosdani. A Csoóri Sándor által nomád nemzedéknek nevezett generáció tagjait
minden különbözőségük ellenére számos meghatározó jegy fűzi össze. Bevallott
tökéletlenségük és határtalan tudásvágyuk, valamint az elszántság, hogy soha
semmi sem késő. Vagy az, hogy ők azok, akiknek létfeladattá tehette életüket
például a kisebbségi lét. Ők azok, akik keresték a menekülési útvonalakat, de
dezertálni nem akartak. Akik örök életükre megismerhették egy pálca
hajlíthatóságának szemléletes próbatételét. Akik keserves könnyhullatással is
fölkapaszkodnak a világfára, és utána serpái lesznek másoknak a hazatérés
kaptatóján. Akiknek fájni tud, hogy a világ nem egy. Akik tisztában vannak vele,
hogy a fák csodálatos lények. Akárcsak az életvezető mesemondók, akik életben
tartják a lelket és utat mutatnak. Mert ha az ember tud valamit, ami kicsit is
értékes és megőrzésre méltó, azt tovább kell adnia. Azok, akik megtanulták, hogy
az leszel, amiért megküzdesz. Akiknek életük mértéke, hogy a kötelező egy
mérföldre ráadásnak a dupláját vállalják. Az itt megszólalók egyedi utazásuk
részeseivé teszik vallomásaik olvasóit. Komor valóságunkra utalóan jelképesnek
is tekinthető, hogy 1954 évnyitó és évzáró magyar szülötte könyvünkben egyformán
külhoni, akik nemzetbelijeiktől oly távol még egymás honfitársai voltak az
egykori Szovjetunióban, azóta pedig az előbbi szülőhelye ma (egymástól
távolodóban) ukrán, az utóbbié orosz föld. Az ő összetartozásuk magyarságukban
azonban konstans, és egybeszólítja őket e tablón. (A szerkesztő) aatoth franyo
grafikus, festőművész - Ádám Tamás költő, szerkesztő, újságíró - Ambrus Asma
színművész, bohócdoktor - Babits Antal vallásbölcselő, bibliakutató, zeneszerző,
klarinétművész - Balogh István Vilmos / Steven Balogh festőművész - Balázs F.
Attila író, költő, műfordító - Bartosiewicz László archaeozoológus - Bodó Imre
József agrármérnök, múzeumalapító, helytörténész - Boros János filozófus - Béres
János szobrászművész - Csemiczky Miklós zeneszerző - Daróczi Ágnes kulturális
menedzser, kisebbségkutató - Dippold Pál író, újságíró - Dáné Tibor Kálmán
művelődésszervező, lapszerkesztő - Dénes Imre képzőművész, performer - Dér
András filmrendező, operatőr - Filep Sándor festő, grafikus, zenész - Finta Éva
költő, író, irodalomtörténész - Frankl Aliona fotóművész, tanár - Fábián Éva
előadóművész - Fülöp Zoltán színművész - Gazdag Katalin pedagógus,
helytörténész, néprajzkutató - Gera Judit irodalomtörténész, műfordító - Géczi
János költő - Hahner Péter történész - Halmy György / Nagymedve film- és
színházi rendező - Hegedűs Endre zongoraművész - Hollós Máté zeneszerző -
Hornokné Uhrin Erzsébet nemzetiségkutató, nyelvész, tanár - Horváth Kornél
ütőhangszeres előadóművész - Jánosi Zoltán irodalomtörténész - Karsai Ildikó
grafikusművész - Khell Zsolt díszlettervező - Kincses Károly fotótörténész,
fotómuzeológus - Kiss Árpád gyógyszerész, műfordító, afrikanista - Klemm József
újságíró - Kocsis András Sándor könyvkiadó, szobrász, festőművész, fotográfus -
Kovács Ildikó szöveggondozó - Kovács Sándor honismereti író, fotós,
térképszerkesztő - Kovács Zsuzsanna táncművész, táncpedagógus - Kozma Kecskeméti
György író, grafikus, dramaturg, kántor - Kozák Csaba művészeti író - Káplán
Géza nyugalmazott filmrendező és filmszínész, képzőművész, megfáradt performer -
és kéretlenül is aktív költő - Lakner Tamás karnagy, zenetanár - Lukácsy Katalin
színművész, dalszerző, szövegíró, előadóművész, író - Lévay Jenő grafikus,
képzőművész - Masszi Péter