?Senki ?sem próféta a saját hazájában ? állítja az ismert régi mondás. Ám
Franciaország, ez az újító szellemű, minden megszokottat elvető ország mintha
megcáfolná ezt az ősi bölcsességet, olyan határozottan, tudatosan képes megélni
saját kulturális identitását. Úgy tűnik, hogy a történelem, melyet gyakran
szűkítünk le egyoldalúan a múlt régészeti feltárására, ezen a hatszög alakú
földdarabon képes volt gyökeret ereszteni, s e gyökerekből szüntelenül
megújulni. A dicsőséges múlt emlékeit a világszerte divatot teremtő, újító
szellem alkotásai veszik körül. A művész ? aki másutt gyakran a társadalmi
normákkal szemben áll ? nemcsak hogy képes beilleszkedni a francia valóságba, de
azzal, hogy alkotásaiban ábrázolja, egyúttal gazdagítja is. A francia nép az
alkotókészség valamennyi megnyilvánulását tiszteletben tartja, és joggal, hiszen
az évszázadok során nagyszerű személyiségek képviselték a kreatív szellemet ezen
a földön. Lehetetlen volna felsorolni mindazokat, akik hozzájárultak az eszmék
szüntelen áramlásához; ha csak a XX. században maradunk: Raveltől Berliozig,
Matisse-tól Le Corbusier-ig számtalan olyan hírességet említhetnénk, akik
forradalmi hatással voltak az emberi szellemre. S akkor még nem is szóltunk az
írókról, irodalmárokról, akik a második világháború végétől napjainkig öt
Nobel-díjjal gazdagították a francia irodalmat. A széles látókörű állami vezetők
a haladás zálogának tartják a szellemi életet ? s ugyanakkor ez a politika nem
megy más, fontos dolgok rovására. Hiszen a természeti környezet védelmét és az
épített örökség megőrzését is szívükön viselik az ország polgárai, akik szinte
valamennyien, tekintet nélkül társadalmi helyzetükre, a művészet és a kultúra
?fogyasztóinak számítanak. Kötetünk képein a Franciaország iránt érdeklődő
olvasó éppúgy láthat érintetlen természeti tájat, mint modern, funkcionális
városképet ? vagyis a kedvelt, de hamis, giccses olajnyomatok helyett a
valóságot mutatjuk be.