A magyar szellemi élet mind a mai napig nem nézett szembe becsületesen a
mesterségesen kialakított Ady-kultusszal: okaival, kiváltóival,
haszonélvezőivel, a fönntartásában szerepet játszó személyekkel ? s
mindenekelőtt: utóbbiak kifejezett politikai céljaival. Annak ellenére van ez
így, hogy Ady Endréről már rengeteg, összességében több tízezer nyomtatott
oldalnyi elemzést és értékelést publikáltak. Ezek többsége azért magasztalja
Adyt ? természetesen kritikátlanul ?, mert a költő és hírlapíró írásainak
túlnyomó többségében ún. baloldali, a materialisták szerint ?haladó? eszméket
vallott. A 20. század első éveitől mintegy nyolc-tíz személy kezdte támogatni a
szárnyait bontogató Adyt. A patronálás jól körvonalazható módszerekkel, pontosan
fölismerhető célok érdekében történt. A fiatal váradi újságíró már pályájának
kezdetén olyan nagyváradi szabadkőművesek társaságában forgolódott, akik fő
céljuknak a keresztény magyar állam megdöntését tartották. Ennek a környezetnek
a szellemi előkészítő munkája (az ?eszmeérlelés?) jelentősen segítette később a
vörös diktatúra létrejöttét, s így akarva-akaratlanul hozzájárult Magyarország
összeomlásához. Ha összevetjük Ady cikkeit a váradi László király páholy
irataival, teljesen új megvilágításba kerülnek akkori írásai, politikai nézetei,
keresztényellenes kirohanásai. Forráselemző összehasonlító módszerrel,
részletekbe menően mutatom be, hogy korántsem csak véletlen, alkalmi
átfedésekről van szó. Könyvemben megkísérlem az óriási tehetségű, tragikus sorsú
magyar költő életének néhány fontos fejezetét a kor szabadkőművességéről
szerzett ismeretek birtokában, a pártos és elfogult történetírás és
irodalomtörténet-írás ellenére, a magam konzervatív fölfogása szerint
ismertetni.