Higgyünk a Stirlitz sorozat főcímdalának: Az idő soha, soha meg nem áll, / az
órák róják szüntelen az útjukat? Vagy mégis megáll az a fránya idő, és beleragad
a vádlink a rockandrollba, hiába kacsint ránk Malacpofa? Nincs idő semmire.
Szakíts, ha bírsz. Vagy eljött az ideje a szakításnak? Varázslatos, a hétköznapi
időn kívüli, nyelvi leleményekben gazdag történetek szerepelnek ebben a
kötetben. Csak kapkodjuk a fejünket, de közben mosolygunk. Abszurd,
kérlelhetetlenül őszinte, de kuncogtató világ ez. Marina Abramovia naphosszat
heverészik pucéron egy loncsos kutya mellett - ennyiből állna a művészet?
Lábfetisiszta volt-e Tarantino? Mi a fontos, a késdobáló vagy a célpont? Gizda-e
a főúr a debreceni Nagyerdőn, a Merkúr bárban? Mit tanul egy fiktívnév-generáló
vagy egy intimitáskoordinátor? Elég-e neki egy OKJ-tanfolyam? Kije is Szabó
Magdának Jablonczay Dorina? Harap-e a sámán kutyája? Retusálva van-e Jane Austen
képe a tízfontos bankjegyen? Mi lenne, ha menstruálnának a férfiak? Zajlanak-e
még hibridkísérletek, hogyaszongya párosodhat-e ember és majom? Hogyan lesz
valakiből a főherceg madarásza? Mi a csoda az a démoni társasjáték? És a Man
Overboard Situation, azt eszik vagy isszák? Mit keresett Scully a nagy
Oroszországban? Mit jelent Antigoné tragikus magánya? A brit tudósok szerint
telhet-e az idő visszafelé?Tovább is van, mondjam még? It stood out as
exceptional. It was a striking attempt to understand the intent and experience
of Marina Abramovia creating a piece. On top of that, the shifts between
somewhat disjointed thoughts and clear descriptions and critiques lend an
intensity to the physical commitment of the narrator. (Dzanc Books Disquiet
Literary Program fiction competition ~ readers' report of 'Marina di San
Cresci') I loved the structure of this story, and the richness of the language
throughout. Great stuff. (Jonathan Cardew of 'Marina di San Cresci')