Nincs kegyelem! O. V. legszebb versei Az életmű még nincs kész. Ki tudja, hány
év, hány évtized áll még a szerző és az olvasók előtt, de az anyag már eddig is
olyan gazdag, hogy elérkezett az idő a legkiemelkedőbb darabok összegyűjtésére.
Már csak azért is, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy jelentős alkotó képe
rajzolódik ki az irdatlan mennyiségű szövegből, amelyet megírt, elmondott, sőt
egyes kivételes alkalmakkor eldalolt. Ebben az életműben nem egyik vagy másik
vers emelkedik ki, hanem az egyik veszi a hátára a másikat, a másik pedig a
következőt. Egyszer egy haiku tömörsége és ereje tart meg apró vállán egy nagy
ívű ódát, máskor meg egy ballada kétségbeejtő homálya mögül harsan föl a harci
kürt, amely győzelmes csatára hív újra meg újra. Drámai, tragikus költészet ez,
még akkor is, ha az olvasót néha megnevetteti. De hát ez az igazi nagyság jele:
egyszerre kell rajta sírnunk és nevetnünk. Sok erőt, elszántságot és bátorságot
hozzá! Nekünk!