Szerző: Sági György Jaffa Kiadó, 2024 Sági György új regénye Pompeji ősi
városában játszódik, ahol a mából a múltba tévedt főhős az emberi lét
alapkérdéseit vitatja meg újdonsült barátjával, miközben a Vezúv kitörésének
vészjósló előjelei árnyékolják be a város lakóinak utolsó napjait. A szerző
egyes szám első személyű hangja nem titkoltan azonosul a váratlanul a múltba
cseppent főszereplővel, aki egy turistacsoporttal érkezik a Vezúv lábához. Az út
során találkozik egy titokzatos idegennel, aki mintha a város élő lelke volna.
Kísérőjéül szegődik Pompeji felfedezése közben, segít feltárni az ókori
település múltját és rejtélyeit. Izgalmas találkozásokon keresztül vet fel olyan
kérdéseket, mint az identitás, az idegenség, a hit és a szabadság. Végig
követjük őket a kocsmába, a korabeli fürdőbe, majd egy előkelő házba, az úton
végig társuk a kettőjük közti diskurzus, érzéki élvezetekről, judaizmusról,
zsidókról és rómaiakról. Helyszín a Római Birodalom, Pompeji utcaképe, tógát
viselő lakóival, gladiátorokkal az amfiteátrumban, gazdag lakomákkal és a
hordóban érlelt római különlegességgel, a garummal. A regény központi
szimbóluma, a vulkán, tökéletes metafora az élet kiszámíthatatlanságára és
törékenységére, az egyre jobban kibontakozó filozófiai beszélgetések pedig
rávilágítanak a mindenség alapvető kérdéseire. A könyv egyszerre szórakoztató és
elmélyült, tele szimbólumokkal és irodalmi utalásokkal, amelyek elmélyítik a
történet mondanivalóját. A kultúrák, civilizációk, világok ideje lejár, a
nemzedékek jönnek és mennek. Ami nem szervesen pusztul el, furcsa módon néha
megmarad, mint Pompeji, és intenzív, halott jelenléte alkalomról alkalomra
zavarba ejtően közel hozza a múltat. Pompeji időkapuként tárul ki ebben a
könyvben a teremtő fikció előtt, s hirtelen megmutatkozik, hogy kétezer év
távolság ellenére mennyire összeszövődik az I. század válságkorszaka a miénkkel.
Vannak idők, amikor mindenki úgy érzi, hogy a dolgok nem mehetnek tovább úgy,
ahogy eddig mentek. Sági György új regénye azt igyekszik megérteni, milyen
fontosságot fenyegetett akkor, és milyet fenyeget ma a válság; hogyan válik
bizonytalanná a folytonosság és a béke, és hogyan igyekszik mindennek ellene
szegülni a kultúrtörténeti esszéregény erotizáló nyelve. Hogy mire jók az
egymással rivalizáló hagyományok, kínálnak-e kapaszkodót, vagy csak a káoszt
növeli versengésük, amelyből kinő a születő kereszténység. Egy nap a történelem
két oldalán, a katasztrófa előszelében, úgy, mintha a béke, a Pax Romana tárgyi
és szellemi kultúrájával együtt örök volna. Úgy, mintha közben mindenki tudná,
hogy a régi világ halálra ítéltetett. Úgy, hogy közben aktuális marad, fenyegető
és felemelő. Mint Pompeji romjai mindmáig. Vári György irodalomtörténész,
kritikus A szerzőről: Szabó felmenői iránti tiszteletből, na meg azért, mert
azzal a feltétellel mehetett egyetemre, ha előbb szakmát tanul, kitanulta a
varrást. Utána elvégezte a jogot. Az ügyvédkedés mellett egyre többet írt. Első
próbálkozásai a Ludas Matyiban jelentek meg. Aztán az írással hosszabb időre
felhagyott. Tizenkét éve tért vissza hozzá, novelláit a Remény című zsidó
kulturális folyóiratban publikálta, az első regénye 2012-ben jelent meg. Minden
írása a zsidóságról szól. Arról, hogy mi köt valakit egy közösséghez. Milyen az
a közösség, amelyhez tartozik? Mennyit akar, és mennyit kell megtartania a
szabályokból és a hagyományokból, hogy a közösség befogadja őt? Ilyen és hasonló
kérdésekre keresi a választ a könyveiben. A kötet adatai: Kötés: kartonált
Megjelenés éve: 2024 Terjedelem: 216 oldal