Agatha Christie minden könyvében van legalább egy, de inkább több hulla. És
amit ezekről és a tetthelyekről leír, az helytálló a kor tudományos ismeretei
szerint. Természetesen a regényekben és novellákban nem a mai tudásunknak
megfelelő igazságügyi vizsgálatok szerepelnek, de Poirot-nál például
megelőlegezte a helyszínelőkészletet: A titokzatos stylesi eset lapjain fiolákba
és kis borítékokba gyűjti a nyomokat (kesztyűben, csipesszel!) évekkel azelőtt,
hogy a rendőrségnél ezt bevezették volna. Történeteibe beemelte az akkor egészen
új helyszínelői módszereket, mint a luminol használatát, mellyel a látens vér
jelenlétét lehet kimutatni, és bemutatta az ujjlenyomat rögzítésének ügyes
módszereit. Christie lépést tartott a tudomány fejlődésével: olvasta a
tudományos lapokat és a bulvárlapokat is, és mindkettőből kimazsolázta, amire
szüksége volt. Carla Valentine pedig nagy élvezettel vezet végig minket az
életművön egy tudós és gyakorlati szakember nézőpontjából. . Teljesen véletlenül
Agathának van egy pontosan olyan szereplője, mint én voltam gyerekkoromban: a
tizenkét éves Pippa a Pókhálóban. Amikor a darabban a Clarissa Hailsham-Brownnál
vendégeskedő Jeremy Warrender felteszi a kérdést Clarissa nevelt lányának,
Pippának, hogy mi a kedvenc tantárgya az iskolában, a lány lelkesen és azonnal
rávágja: A biológia. Az a legklasszabb. Tegnap egy békalábat boncoltunk. Ha
Agatha Christie a krimi királynője, akkor Carla Valentine az igazságügyi
patológia királynője. Könyve kötelező olvasmány minden Christie-rajongónak.
Deanna Raybourn