,,Majd rájössz, hogy ahova érkeztél, nem az. Nem haza. Hogy miért? Mert nem így
hívják. Otthon. Ez a neve. Egy ház, egy udvar, egy kert. Meg természetesen
néhány ember, akiket szeretsz. És a legfurcsább, hogy úgy érzed, ez így rendben
van. Ha otthon vagy, nem mehetsz haza. Az sem segít, ha mostantól fogva nem azt
mondod, hogy itthon vagy, hanem kissé régiesen, hogy idehaza. Eredetileg csak
irány ez is, ide vagy oda. Nem csempészheted vissza, ami nincs. Elfelejthetsz
egy szót. Nem lesz rá szükséged, és nem is fogod azt gondolni, hogy
megfosztottak valamitől. Pedig igen. De kijátszottad őket. Nyelvi kérdés csupán.
Nincs még egy nyelv, amelyen annyiszor kimondanák a szót, hogy haza.
Hazakívánkozunk szüntelen. Hazamegyünk nap mint nap. Miközben nincs is hazánk.
Erről szól az életünk.? Markó Béla ( Kézdivásárhely 1951) költő, író,
szerkesztő, politikus. Számos verseskönyve, esszékötete, gyermekkönyve jelent
meg, írt magyar tankönyvet, fordított románból verset, drámát. Verseskötetei
jelentek meg angol, francia és román fordításban.