Magyary Ágnes fantasztikus fordulatokban gazdag regényében egy székelyföldi
faluban furcsa biciklis idegenre figyelnek fel a helyiek, aki cilinderben,
napszemüvegben, biciklisnadrágban és frakkban ül a drótszamáron, azonban a frakk
alatt nem visel semmit. És ha ez nem lenne elég, még megáll az idő is, amely az
1700-as évek óta amúgy is csak araszolgatott errefelé. A falusiak megrémülnek,
azt hiszik, az ördöggel van megint dolguk, aki már korábban is járt ezen a
vidéken. Magyary Ágnes karneváli regényében helyben és időben vagyunk,
pontosabban szabadon utazunk korok, tájak és figurák között a történelmi
Magyarország kulisszái és legendáriumai között. Az egyik pillanatban még a 18.
században járunk, aztán 1849 után, majd pedig Ady Endre korában. A szerző a
történelem állandóságaival és variációival ugyanúgy játszik, mint az olvasó
kíváncsiságával és fantáziájával; vagy éppen az archaikussal és a
posztmodernnel. Az irodalmi utaláshálókban is gazdag szöveg mögül pedig
kirajzolódik Közép-Európa jellegzetes, groteszk, mágikusan realista életvilága,
sorsközössége. Mintha Gabriel García Márquez és Esterházy Péter írásművészete
találkozna valahol Csíkban.